Most akkor a cyclocross kerékpár országúti vagy sem?
Kicsit igen, kicsit nem. Van benne, ami az országúti konstrukcióját idézi, de összességében mégsem szinonimákról beszélünk. Távolról szemlélve valóban bőven akadnak hasonlóságok, de a tekerési élmény egy picit sem országúti, sokkalta inkább terep. Itt kezdődnek az igazi izgalmak és érdekességek, és itt alakul át az őrület őrületesen jó kezdeményezéssé.
Az első lényeges különbség, hogy még mindig maradjunk ennél a népszerű keveredésnél, a terepgumik jelenléte. Alap, hogy egyetlen egy országútin sem férnének el ezek a széles gumik, mert akkor pont a lényeg, a sebesség veszne el. Márpedig a cyclo bringák egyik jellegzetessége a terepre tervezett gumiszett. Természetesen ez a típusú különbség logikusan magával hozza a fékrendszer különbözőségét is, hiszen ezek a fajta kerekek nemes egyszerűséggel nem férnének be a hagyományosnak mondható patkófékek alá, és akkor még a sárvédőről nem is beszéltünk.
A vázgeometria is árulkodó, lévén ha szigorúan a funkcionalitást nézzük, akkor egy cyclocrossnak félig montiként kell helytállnia. Még jó, hogy ehhez hosszabb felső cső és eltérő tengelytáv, fejcső szög társul. A vázszerkezetet eleve kifejezetten erős fémekből építik fel a hozzáértők, hiszen a nagy megterhelés csak ilyen módon „bírható” el. Azt talán már mondanunk sem kell, hogy a pehelykönnyű villák sem itt és most jutnak főszerephez. Esélyük sincsen. A szénszálas váz egyébként az egyik legjobb és persze legkönnyebb alternatíva, ami ugyan nem ritka vendég a cyclocross kerékpár palettájában, de az kétségtelen, hogy nem tartozik a legolcsóbb variációk közé. De valamit valamiért. Tényleg, mit is? Mert azt még nem említettük, hogy az extra profi felszereltség főként azoknak elsődleges, akik rendszeresen indulnak cyclocross versenyeken. Ezeken a megmérettetéseken a maximális hajtás a lényeg, adott időintervallumon belül, erőteljesen terep körülmények és viszontagságok között. Amatőrök is simán találhatnak olyan megmérettetést, ami a gépeiknek meg persze a képzettségüknek megfelelő.
Na, de mi van akkor, ha a verseny szóba sem jöhet?
A cyclocross kerékpár nem a viadalok izgalmától vált érdekessé, sőt, felkapottá. Korántsem. Rengetegen vásárolják ezt a típust. De vajon miért? Jogosnak tűnhet ez a kérdés. Ha egyszer nincsen verseny, nincsen megmérettetés és nincsen tét, akkor mi annyira különleges ebben a modellben, ami vonzza a vevőket?
Azért, mert egyrészt a hazai utak minősége kommentálhatatlan. Vagyis még a belváros is sokszor úgy hathat, mintha erdei ösvényt imitálna. Másrészt az országúti sportossága roppantul vonzó nagy általánosságban, viszont a kényelmetlensége egy kicsit sem. A cyclocross kerékpárból az előbbi abszolút nem, az utóbbi teljesen hiányzik. Tehát a sportos élmény, a lendületes előrehaladás, az útviszonyok korrekt tolerálásának nincsenek diszkomfort érzetet erősítő mellékhatásai, következményei és áldozatai. Na ezért szavaznak erre a típusra egyre többen és többen. Masszív, stramm, strapabíró, ugyanakkor nem akasztja meg a lelkes előrehaladás, hajtás élményét. Még a kátyúk sem számítanak, pedig akad belőlük bőven, és nemcsak a kis városokban. Erre épp a főváros repedésekkel sűrűn szabdalt flaszterei a legjobb példák.
Ezek után ráadásként még simán megtörténhet, hogy mégiscsak érdekessé válik a versenyzés. Így új bringa vásárlása, meg ki tudja mennyi kényelmetlenség helyett, rögtön következhet a megmérettetés, lévén a konstrukció erre is tökéletesen alkalmas.