Itt van mindjárt az alacsony átlépési magasság, ami a legtöbb modell sajátja. Az egy csőből készülő váz könnyen átléphető, ez a piros lámpák, kereszteződések és zebrák dzsungelében bizony nem kis mértékű előny. Ha hirtelen kell lepattannod a nyeregből vagy éppen minél gyorsabban visszakászálódni az ülésbe, akkor minden másodperc és persze mozdulat számít.
Ha a nagy igyekezet közepette nemes egyszerűséggel elakad a lábad, annak komoly hasra esés, sőt súlyosabb baleset lehet a vége. A gördülékeny le- és felszállás egyik kulcsa tehát, hogy az átlépési magasság alacsonyra legyen szabva. A városban alapvetően nem a minél nagyobb távolságok és vadabb terepviszonyok leküzdése a cél, hanem a sikeres a-ból b-be eljutás például egy teli szatyorral a nyeregtáskában vagy csomagtartón. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy azért az ellenálló kerekek nagyjából elengedhetetlenek, mert bár nem erdei viszonyokról beszélünk, városi környezetben, de azért a kátyúkkal sűrűn tűzdelt utak a legkevésbé sem tekinthetőek “simáknak”.
A városi kerékpár lényeges része a csomagtartó, ahova felfér a bevásárláshoz használt kosár vagy éppen az amúgy hátadon, válladon lógó táska. A fék precizitása ahogy a többi típusnál, úgy itt sem kérdéses, s a világítás, a macskaszem és az egyéb, törvény által előírt kiegészítők jelenléte sem képezheti vita tárgyát. A megbízhatóság ezen a téren évtizedes használatot jelent, tehát ez az a bringa, ami biztonsággal elkísérhet a nem egyszer szürke, de a pedálozástól jobbá avanzsáló hétköznapokban.