Kétségtelen, hogy a fent ecsetelt pillanatkép olyan élmény, ami egyrészt az adrenalin szintet garantáltan nem hagyja mozgástér nélkül, másrészt bizonyosan felejthetetlen. Ha szívesen falod a kilométereket és nem nézelődni pattansz bele a nyeregbe, hanem távolságokat akarsz magad mögött hagyni úgy, mint gyermekek az üveggolyóikat, akkor ez az a típus, ami hozzásegíthet a féktelen szabadság érzéséhez.
Persze a féktelen ebben a kontextusban csak egy átvitt értelmű jelző, a konstrukció természetesen nagyon komoly, minőségi felszereltséggel büszkélkedik. Nem is lehet ez másként, hiszen ekkora sebességnél és ilyen fokú kihasználtságnál elengedhetetlen, hogy minden egyes alkatrész, a legkisebb fogaskerekekig a helyükre kerüljenek és ott jól muzsikáljanak. Nyilván a nagy igénybevétel idővel kopáshoz vezet, tehát a folyamatos ellenőrzés nélkülözhetetlen, de azt kár lenne tagadni, hogy ez az a bringa, ami kiválóan bírja, ha beletaposol - ha nem is a gázba, de a pedálokba mindenképpen.
Az országúti bicikli egyik legnagyobb pozitívuma, hogy a vázszerkezete ívelt és roppantul könnyű. Előbbi a széllel való küzdelem során nyer főszerepet, hiszen az áramvonalasság segíthet az ellenállás leküzdésében. (Nagy sebességnél még akkor is jelentős a menetszél ereje, ha amúgy mozdulatlan a levegő), utóbbi pedig a maximális sebesség elérését támogatja, lévén a minimális önsúlynak hála nem lehetetleníti el a felgyorsulás adrenalin és pedál hajtotta pillanatait.