Külön kategóriává vált, aminek a rajongói esküsznek arra, hogy ez a lehető legjobb bringás házasítás, ami csak születhetett. Ugyanis ez a típus tulajdonképpen egy országúti és egy terepgép keresztezéséből jött létre.
Országúti az erdőben? Avagy a cyclocross kerékpár terepen hasít
Kevesen tudják, hogy a cyclocross megmérettetések, amik a holtszezon legfőbb bringás eseményei, az 1900-as évek elejétől kezdve léteztek. A legendák szerint, egy francia katonatiszt álmodta meg ezt a típusú versenyt, a lovas sportok ellenében. Jó pár évtized eltelt mindaddig, míg ténylegesen világhírűvé vált ez az egykori, furcsának ható elgondolás. Ami biztos, hogy azóta is óriási népszerűségnek örvendenek a rendhagyó erőpróbák. Egyúttal természetesen a bringák is előtérbe kerültek, amik azóta is fejlesztéseken, továbbgondolásokon mennek át. Hiszen a fejlődésnek soha nincsen vége.
Első ránézésre egészen különleges látványt nyújt a járgány, hiszen az országúti vázhoz terepkerekek tartoznak. A szabvány szerint 33 mm-nél nem lehetnek vastagabbak. A kormány maximális szélessége pedig 50 cm-ben meghatározott. Kis érdekesség, hogy régebben hivatalosan kizárólag a felnifékek juthattak főszerephez a bringatestben, ám ma már a tárcsafékes variációk is engedélyezettek.
Ami a cyclocross kerékpár súlyát illeti, nagyban függ egyrészt a tekerője tömegétől, másrészt az anyagi muníció nagyságától. Lévén minden a felszereltség milyenségén múlik. De azért nagy általánosságban elmondható, hogy 7 kilónál könnyebb gépet esélytelen összeállítani.
A látvány így is-úgyis rendhagyó. Főleg, hogy a gyártók nem spórolják meg a külső stílusjegyek aprólékos megálmodását. Ma már ugyanis nemcsak a versenyezni vágyók szavaznak örömmel erre az alternatívára, hanem azok is, akik extra élményekre vágynak terepen, országúti életérzéssel.
Na, de a cyclocross kerékpár a versenyeken is megállja a helyét, igaz?
Természetesen! Pláne, hogy innen indult ki az egész őrület. Ami aztán meghódította a világot. A versenyek különlegessége, hogy nem számítanak tömegrendezvényeknek. Pedig, mivel a futamidő rövid, ezért a nyeregben ülők szervezetét nem viseli annyira meg a kihívás. Ugyanakkor mivel a körversenyt komoly akadályok szegélyezik, ezért aztán nem tekinthető amatőr sportágnak. Általában azok a bringások próbálkoznak meg ezzel a nem mindennapi megmérettetéssel, akik amúgy is versenyzők az év egészében. Csak épp a holtidőt hasznosan kívánják eltölteni, megőrizve az erejüket, a technikájukat és a lendületüket.
Az akadályok több célt is szolgálnak. Egyrészt kár lenne tagadni, hogy általuk a terephajtás igazán izgalmassá válik. Nézőként, meg persze a nyeregben ülve is. Másrészt mivel akadnak olyan versenyek, ahol a hőmérő higanyszála -10 foknál megáll és úgy is marad, így lényeges, hogy a tekerők ne fagyjanak meg, gémberedjenek el. Márpedig, ha a monoton hajtás az egyetlen, ami a lendületet adja, az még jó tempó diktálása mellett sem elegendő. Viszont az akadályok fizikai értelemben jócskán fennakadást jelenthetnek, amiknek a leküzdéséhez elengedhetetlen az erő, a koncentráltság és a cseppet sem monoton mozgás.
Kiknek ajánlható a cyclocross kerékpár a mindennapokban?
A versenyeken kívül is van bringás élet. Így aztán nem meglepő, hogy ez a modell a megmérettetéseken túl is sokakat vonz a nem hétköznapi felépítettségének köszönhetően. Nem városi járgány, azt leszögezhetjük azonnal. Szóval bevásárlásra egyáltalán nem alkalmas. Viszont mindazoknak tökéletes választás, akik szeretik a terepet, akik vonzódnak az erdei vagy mezei utakhoz, és akiknek kifejezetten tetszetős az országúti vázra épített terephatás.
A tekerés élménye határozottan különleges. Még azoknak is tartogathat jó értelemben vett meglepetéseket, akik már ezer éve az erdei ösvényeket hasítják. Úgy is mondhatnánk, hogy ez a fajta bringa igazi változatosságot kínál azoknak, akik úgy gondolják, már mindent láttak és hajtottak. Az újoncoknak pedig valódi kihívás.